XIX-XX. századi magyar történelmi kultuszok II.

Ez a kiadvány egy 2021 elején elkezdett kultuszkutatási program újabb, 2023–2024. évi eredményeit tartalmazza a magyar történeti személyiségek XIX–XX. századi kultusza és a személyi kultusz témakörében. Tematikája részint folytatása a 2024-ban megjelent XIX–XX. századi magyar történelmi kultuszok című összeállításnak, de ki is bővült az irodalmi kultuszkutatás történeti vonatkozásokat is tartalmazó területeivel, illetve a kultuszok intézménytörténeti hátterének témájával és további, korábban nem vizsgált témákkal, kultuszjelenségekkel. Folytatódott részint a XIX–XX. századi magyar történeti kultuszok általános feltérképezése, és megtaláltuk a kapcsolódási pontokat is azokkal a tudományterületekkel, amelyeknek a bevonásával a történeti rekonstrukción túl a horizont módszertanilag és a vizsgált kérdések tekintetében egyaránt tágítható. Első körben az irodalmi kultuszkutatás eredményeire sikerült reflektálni, illetve annak aktuális eredményeit bevonni a történeti diszciplína területére. A történettudományon belül pedig a részdiszciplínák közül ez a kötet az intézmény-, a jog-, a politika-, az eszme-, a művelődés, a diplomácia- és az egyháztörténetírás szempontjából is fontos eredményeket tartalmaz. A kötetben a XIX–XX. századi magyarországi kultuszok témakörén belül a következő nagyobb területekhez kapcsolódó írások kerülnek kiadásra: az 1848–49-es forradalom és szabadságharc és hőseinek kultusza, a dualizmus korából a Rákóczi-kultusz, a Bocskai-kultusz, ugyanennek a korszaknak, sőt a második világháborút követő időszaknak a kultikus beállítódásai XIX–XX. századi magyar politikusokhoz: Apponyi Alberthez, Wekerle Sándorhoz, Hóman Bálinthoz, a XX. század második felének emléktörvényei és ennek kapcsolódási pontjai a XX. századi kultuszokhoz, a személyi kultusz témakörében a Kádár-korszak kultuszjelenségei. A kultuszjelenségek is sorra tematizálódnak, Míg korábban, előző kötetünkben, nagyobb hangsúlyt kapott például a szoborkultusz vagy a személyi kultusz az általános, a történeti személyiségekhez kapcsolódó viszonyulás, addig mostani kötetünkben új megközelítésben például két tanulmány is foglalkozik az úgynevezett serlegbeszédekkel, melyek a kultusz intézményrendszerének megteremtési kísérleteiként is értelmezhetők. Egy másik, a kultuszteremtésnek és – formálásnak helyet adó terület az olyan irodalmi és vagy történeti személyiségekhez kapcsolódó intézmények története, mint amilyen a Petőfi Társaság is volt. Vannak folytatódó témáink is, mint a Bocskai-, a Rákóczi-kultusz és ’48–49 kultusza, mely területeken szisztematikusabbá vált az áttekintés.