Vízből katicát? - Hozzátartozói jelenlét a függőségben

Az addiktológia sokáig pusztán a függő „megjavítására” törekedett, hiszen a családban ő az, aki „elromlott”, aki miatt vakvágányra futottak a dolgok. Aztán idővel kiderült, hogy ez a megközelítés önmagában kevés: ha a függő körül élők nem tudnak alkalmazkodni az ő felépülésével együtt járó változásokhoz, a rendszer vagy visszarendeződik, vagy szétesik. Azzal a reménnyel fogtunk neki könyvünk megírásához, hogy az kapaszkodót adjon annak a hozzátartozónak, aki még nem kezdett el tudatosan a saját jóllétén dolgozni, ugyanakkor átlátható rendszerbe foglalja azt a tudást és tapasztalatot, ami egy, a saját lelkiállapotát régóta karban tartó hozzátartozó számára is hasznos lehet. Mindemellett abban bízunk, hogy a területen dolgozó szakemberek számára is tudunk új szempontokat felvetni és a hozzátartozó élethelyzetét, dilemmáit és megoldási lehetőségeit a maga összetettségében láttatni. Ez a kettős cél, azaz egyszersmind lehetőségeket felvázolni az érintett hozzátartozóknak, ugyanakkor betekintést engedni a szakmabelieknek is munkánkba és az általunk képviselt szemléletbe, vizuálisan is megjelenik a kötetben: azok a szakmai-elméleti jellegű tartalmak, melyek nem a hozzátartozó önsegítő szándékát elégítik ki közvetlenül, más jelölést kaptak. Ezek a bekezdések akár kihagyhatóak, mivel ezek megértése szándékunk és reményünk szerint nem szükséges a fő mondanivaló, a könyvünkben vázolt lélektani folyamatok megértéséhez, de azok számára, akik ezt igénylik, tágabb és konkrétabb szakmai kontextusba helyezik elgondolásainkat, következtetéseinket és ebből fakadó szakmai megközelítésünket. Abban a reményben ajánljuk hát munkákat minden Olvasónknak, hogy választ talál eddig feltett kérdéseire (és néhányra azok közül is, amelyeket eddig nem mert feltenni magának), sőt, esetleg újabb kérdésekig is eljut, amelyek további távlatokat nyitnak meg a számára.