OROSZ DISZKÓ

„Berlint látni… és bevenni!” – hirdeti egy orosz nyelvű útikalauz, némi éllel. Az orosz emigráns Kaminer hamar megtanulja, hogy a hazájában sugárzott ellenpropaganda-műsorok nem a teljes igazságot mutatták be a nyugati világ fertőjéről, hiszen Berlin is élhető város, igazi „kapcsolatkasztni”, ahol mindenki mindenkivel együtt él, és ebből származnak a szépséges bonyodalmak. Kaminer irodalmi szkeccseket ír, amivel nem csak azt bizonyítja, hogy a rövid műfaj kiváló ritmusérzékkel megáldott mestere, de hogy éles szemű megfigyelő is. Ahány rövid elbeszélés, megannyi fintor - néhol bájos, máskor keserédes, de valós történetek abszurd világunkból. Így kalauzol minket végig a rejtelmek városán, ahol a török vendéglőt bolgárok vezetik, ahol a Sztálingrád című film forgatásán orosz statiszták feszítenek német egyenruhában, ahol németül tudni ajánlatos, de oroszul tudni „érdekes”, és ahol hamar rájövünk, hogy mi is a különbség az orosz és a német telefonos szex között. Az Orosz diszkó párját ritkító összművészeti termék, amellyel Kaminer, amolyan író-lemezlovasként megtáncoltatja hallgatóságát, lazán kipörgeti a számokat, kitűnően válogat, hogy aztán a műsor végén lihegve, de állva tapsoljuk vissza („Ocseny hárásó!”). Az 1967-ben született Wladimir Kaminer 1990 óta él Berlinben. Russendisco című elbeszélésgyűjteményével robbant be a világirodalomba, amely a szerző választott hazájában több mint 10 millió példányban kelt el.