Halálos árnyék, vigaszt adó fény - Egy szerzetes egyenruhában

Gereon Goldmann atya visszaemlékezései már olvasók százezreit érintették meg. Feljegyzéseiből kalandos élet bontakozik ki: katolikus ifjúsági mozgalom, szemináriumi tanulmányok a ferences rendben; besorozták a Wehrmachtba, majd a második világháború kitörésekor áthelyezték a Waffen-SS kiképzőegységébe; a náci eszmék elutasítása és az ott tapasztalt keresztényellenesség miatt – ami ellen tiltakozva egyenesen Himmlernek, az SS vezetőjének írt levelet – folyamatosan konfliktusban állt környezetével, ezért visszahelyezték az SS-ből a Wehrmachtba; kapcsolatba került a német ellenállással, és nyíltan beszélt a nácizmus iránti gyűlöletéről, amiért 1942 szeptemberében hazaárulással vádolták meg, és Kasselben hadbíróság elé állították, ahol végül felmentették, így megúszta a halálbüntetést; pápai engedéllyel teológiai végzettség nélkül szentelték pappá; titkos küldetéssel bízta meg a Vatikán; a Monte Cassinó-i csata után brit hadifogságba, majd francia hadifogolytáborba került, ahol elvakult náci foglyok hamis vádjai alapján a francia hatóságok ítélték halálra, s csak az utolsó pillanatban – többek között a pápa közbenjárására – menekült meg; a háború után misszionáriusként Japánba küldték, ahol „a tokiói rongyszedőként” vált ismertté. Gereon atya egyszerű szavakkal, izgalmasan és – az átélt megpróbáltatásai ellenére – humorral vezet végig életének drámai évein, mutatja meg hitének erejét. „A világ minden tájáról, minden létező vallás követőitől érkező sok száz levél olyan pozitív visszhang erre a könyvre, hogy hiszem, a könyv tanúság lehet Isten mellett, Izrael és a kereszténység istene mellett, aki lát és hall bennünket” – Gereon Goldmann „Immár öreg és beteg ember vagyok, azonban még az eddiginél is szilárdabban hiszem, hogy minden, ami az életben történik, az örök szeretet jóságos és gyakran megérthetetlen gondviseléséből történik. Öröm és bánat, siker és kudarc, betegség és mindenféle ínség, minden a javunkra válik, ha megőrizzük a hitünket, hogy Isten lát, hall és szeret bennünket, ha hozzá fordulunk. Az ima és a szent eucharisztia a híd hozzá.”