Elpusztult templomok és kápolnák a középkori és kora újkori Udvarhelyszéken

Jelen kötet a középkori és kora újkori Udvarhelyszék azon egyházi emlékeiről szolgál adatokkal, amelyek napjainkra elpusztultak, történetu¨k feledésbe meru¨lt. A több mint másfél évtizeddel ezelőtt elkezdett munka középpontjában a régészeti módszerek állnak. Eredményeit gazdag, sok esetben a szakirodalomban eddig nem ismert levéltári forrásokkal, kartográfiai és helytörténeti adatokkal összhangban értelmeztu¨k. A hitélet központjai, a templomok és kápolnák vizsgálata nem valósulhatott meg az adott telepu¨lés és felekezet történetének ismerete nélku¨l. Az írott források hiányában felértékelődő régészeti terepbejárások és ásatások eredményei elkezdték kirajzolni a 11–12. században létrejövő telepu¨lés- és templomhálózatot. A középkori temetők feltárásával az anyagi kultúra ismeretén túl adatokat gyűjthettu¨nk a helyiek krónikus betegségeiről, táplálkozási szokásairól is. Az egyes templomok építéstörténetein keresztu¨l vizsgálhattuk a reformáció térnyerésével kialakult állapotokat. A megrajzolt kép nem lehetett teljes a helyi nemesi családok patrónusi tevékenységeinek feltárása nélku¨l, akik sok esetben saját kápolnát is építettek, amelyek nyomait napjainkra főként a helynévanyag őrizte meg. A 17–18. században kialakult felekezeti megoszlás elemzésétől sem tekinthettu¨nk el, ehhez az adott egyházközségek levéltári iratanyagainak és kegytárgyainak felkutatása volt elengedhetetlen. Ezekből deru¨lt ki, hogy a néhai szék teru¨letén felekezettől fu¨ggetlenu¨l általános volt az átmenetinek tekintett fatemplomok építése. Mivel régészeti nyomok nem igazán maradtak, így a katonai térképek és az írott források keru¨ltek nagyító alá. A mozaikszerűen összeálló adatok értelmezésével egy eddig ismeretlen nézőpontból tekinthetu¨nk Udvarhelyszékre. Az építéstörténeti alaprajzok tanulmányozásakor sok esetben bukkanhattunk egyedi megoldásokra, és az ásatások során készített fényképfelvételekkel, előkeru¨lt leletanyagokból mazsolázva is igyekeztu¨nk színesebbé tenni mondandónkat. Munkánk legfőbb célkitűzése, hogy az azonosított helyszíneket minél szélesebb körben ismertté tegyu¨k, megvédju¨k – ezzel lehetővé téve a további feltárásokat –, valamint eredményeit helytörténeti, turisztikai, örökségvédelmi és oktatási szerepkörben is hasznosíthassuk.