Az összeomlás 1918-1919-ben

Az elmúlt száz év egyik legfontosabb memoárját tartja kezében az olvasó. Kozma Miklós hiteles visszaemlékezéseit mindenkinek ismernie kell, aki érteni akarja a 20. századi magyar történelmet. Magyarország összeomlásának hónapjait, a Károlyi Mihály nevéhez köthető puccsot egy olyan szemtanú írja le, akinek becsülete, tisztessége, szavahihetősége megkérdőjelezhetetlen. Nem véletlen, hogy a máig ható és uralkodó marxista történetírás megpróbálta a történelem süllyesztőjébe rakni ezt a könyvet, onnan hozzuk most vissza mi is. A visszaemlékezés nemcsak a történelmi hitelesség szempontjából érdekes, hanem azért is, mert Kozma Miklós ott volt, ahol kevesen, olyan személyeket, vezetőket ismert, akik testközelből látták azt a gyilkos kataklizmát, amit Károlyi Mihály és bolsevista elvtársai hazánkra szabadítottak. A könyv megdöbbentő, az olvasók által nem ismert képet és hiteles leírást ad a korszakról. Kozma Miklós memoárja tökéletesen kiegészíti Lukachich Géza Magyarország megcsonkításának okai című visszaemlékezését, illetve igazolja Raffay Ernő kutatásait. Ezekkel együtt érthető meg, hogy mi történt száz éve: az ország megszállását tudatosan előkészítették, Károlyi Mihály szabadkőműves kormánya nem egyik napról a másikra vette át a hatalmat és a bolsevik diktatúra sem váratlanul szabadult rá az országra. A Kárpátia Stúdió most is egy olyan könyvet mutat be az olvasóknak, amelyik megismerteti a lényeget és segíti a tisztánlátást. Mármint azok számára, akik erre igényt tartanak. LEVELDI KOZMA MIKLÓS 1884-ben született Nagyváradon. A Ludovika Akadémia elvégzése után hivatásos tisztként, huszár hadnagyként szolgált. 1918 október végén került haza ezrede a frontról. Kozma huszárkapitány ekkor spanyolnáthában megbetegedett, s csak 1918 november végétől kapcsolódhatott be az eseményekbe. 1919-ben Szegeden a Nemzeti Hadsereg propaganda- és védelmi osztályának vezetője, majd Horthy Miklós kabinetirodájának katonapolitikai referense. 1922 októberétől az MTI, 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, 1934-től felsőházi tag lett. 1935. március 4-től 1937. február 3-ig a Gömbös-, majd Darányi-kormány belügyminisztere. 1937. márciusától újra az MTI vezetője. 1938 őszén részt vett a kárpátaljai magyar fegyveres akciók politika irányításában. 1940-től kinevezték a visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosának, nemsokára, 1941-ben Ungváron elhunyt.