ANGYALHÍD

Ennek a regénynek egy lány a főszereplője. Csakhogy ez az egy lány valójában öt lány. Mert nem éri be azzal az egy élettel, ami adatna neki. Valószínűleg semelyik korban sem érné be, hogy érné hát be abban a szűkös és sötét korban, amelyikben éppen kamaszodni kezd: 1952-ben ismerkedünk meg vele Magyarországon. De szerencsére van neki egy őrangyala kicsit izgága ugyan, alig érteni, olyan hadarva beszél, olykor még dadog is, de mégiscsak őrangyal, Bódognak hívják egyébként, és hajlandó közbenjárni az égi hatalmaknál, hogy az Irénből Renivé önállósodott kíváncsi és mohó kislány megtapasztalhassa azt a négy másik életsorsot is, amelyiket megáhít magának. Így kerül tizenhárom évesen Milánóba 1489-ben a nagybátyjával, aki Mátyás király követe, így futja be a népszínművek vidéki csillagának tüdővész által kurtára szabott pályáját 1859 és 62 között, így próbálja ki a sokgyerekes iparosfeleség szerepét a XX. század elején, egy kis módosítással: a német eredetű mészáros-vendéglős fia, apja nagy csalódására, tanár lesz a vidéki város tanítóképzőjében, neki szül hat gyereket a tündérszép Somló (Schmidek) Ilus, és viseli el az első boldog évek után egyre nehezebben férje mind sűrűbb italozásba hanyatló szakmai becsvágyát; és végül így merészkedik ki egyedül a nagyvilágba a század húszas éveiben mint emancipált fiatal festőnövendék, s bukik bele kis híján a túlságos szabadság szakadékába. De Bódi őrangyal résen van, a gonoszság erői hoppon maradnak. És Reni is felnő hatvanéves, amikor megint találkozunk vele: az ország a végre valódi felszabadulásának tizedik évfordulóját ünnepli, és Renit még mindig a kíváncsiság élteti, az élet tarkasága nyűgözi le akárcsak az olvasót, Vathy Zsuzsa új regényében.