A LOIRE MENTI KASTÉLYOK /A VILÁG LEGSZEBB HELYEI

A legszebbnek mondott franciaországi folyamnak és mellékfolyóinak mentén, mintha varázslat hívta volna őket elő, száznál tőbb kastély és vár emelkedik;erdőségekből bukkannak elő, meredek csúcsokat koronáznak, s tükörképüket nézik a vízben. Miért éppen itt emeltek annyi fejedelmi lakhelyet? Hatszáz évvel ezelőtt, egy tragikus éjszakán a burgundiak tűzzel-vassal dúlták Párizst. Tanguy Du ChActel, VI. Károly egyik hűséges embere a királyi palotába sietett, és a tizenöt lves francia trónörököst lovagi kísérettel kimentve Párizsból, Chinon kastélyában helyezte biztonságba. Így kezdődött 1418. május 28-ának éjszakáján a Loire-menti kastélyok története. Egy teljes évszázadon át a francia királyok udvartartása, az udvari méltóságok és a nemesi kíséret a folyam partján épülő lakhelyekre költöznek. A Dauphin, aki majd VII. Károly néven lép a trónra, csakúgy mint az őt követő uralkodók, a Loire mentén ideális menedékhelyre találtak a bizonytalanná vált, állandó zavargásokkal fenyegető főváros elől. Kastélyokat emeltek, régi várakat tettek lakhatóvá, főnemesi fészkeket építettek, fényűzés, cselszövések, bosszúk, lovagi bajvívások, tiltott szerelmek megannyi színhelyét. Ám egy 1528. március 15-én keltezett levélben Madridból visszatértében I. Ferenc immár kinyilvánítja szándékát, hogy vissza akat térni Äfés lakozni jó Párizsnak városábanÓ. A Loire egycsapásra elveszítette a kiváltságot, hogy mintegy a Királyok Völgye lehessen. Az udvar távoztával elköltöztek a főnemesek is, akik a királyi kastélyok pompájával vetekedő fejedelmi lakhelyeket építettek maguknak. Lassan kihúnytak annak a mesevilágnak a fényei, amelynek felidéző ereje századok múltán is érintetlen. Mert minha még mindig királyok és hercegek, kurtizánok és dalnokok, királynék és főurak járnának-kelnének a grandiózus díszletek közö